2015. augusztus 12. / 12:48

Magyar-román diplomáciai csörte

Egymást követik a nyilatkozatok Zákonyi Botond interjúja kapcsán, amit a magyar nagykövet a Romania Libera napilapnak adott. Szögezzük le jóelőre, hogy Zákonyi semmi olyat nem mondott, aminek ne lenne valós ténylapaja, az interjú hangneme mérsékelt, tisztelettudó és konstruktív.



A román fél mégis képes volt kiakadni rajta, reakcióikat viszont aligha nevezhetjük másnak, mint szándékos habverésnek, politikai hisztinek, taktikai hangulatkeltésnek. 

Olvassa az ember a képtelenebbnél képtelenebb felvetéseket, melyek odáig terjednek, hogy Traian Basescu szerint azért nem vetik fel a határkérdést román oldalról s nem követelik a Tiszántúlt maguknak, mert „decensek és jólneveltek”. Magyarán szólva, örvendjünk, hogy miután hátbatámadással, csellel, árulással, kihasználva egy szabadkőműves kalandor-kommandó budapesti hatalomra kerülését és az ország védekezésképtelenségét, elraboltak Magyarországtól több mint 102.000 négyzetkilométernyi területet, határmenti tömbmagyar területekkel és a Székelyfölddel együtt, melyekhez sem történelmi, sem etnikai alapon közük nem volt, most vannak olyan kegyesek és nem követelik a megmaradt Magyarország területét a Tiszáig. Végtére is követelhetnék akár az óbudai Aquincumot is maguknak azok, akik érdekből, számításból a napot is képesek az égről letagadni.

Victor Ponta, a plagizáló, korrupcióval vádolt, de lemondani nem hajlandó miniszterelnök azzal jött elő, hogy a magyarokat „jelenleg egész Európa és Amerika is bírálja antiszemitizmusukért, a revizionizmusukért, az oroszbarátságukért, a bevándorlók ellen épített kerítésért”. Íme, hogyan lehet egy mondat szinte minden szavával hazudni. Ami igaz, hogy a globalista erőknek, az Egyesült Államoknak és az európai baloldalnak a begyében van a magyar kormány, de ennek oka a gazdasági és eszmei érdekellentét, az, hogy Orbán külön utat akar járni és magyarnak akarja megőrizni Magyarországot. Ha az európai baloldalon valamint az újkori népvándorlás mögött álló Egyesült Államokon múlna, akkor Európa fél évszázadon belül felszámolná önmagát. A zsidó kultúrát, műemlékeket és emlékezetpolitikát hatalmas összegekkel támogató magyar kormányra még legmegveszekedettebb ellenfele sem ragaszthatja a komolyan vétel igényével az antiszemitizmus bélyegét, a revizionizmus légből kapott otromba rágalom, a bevándorlók ellen épített kerítést pedig egyre többen dicsérik.

Nehéz eldönteni, hogy irigyeljük-e ezt a mentalitást, amikor az ellenségként tételezett magyarsággal szemben összezár a román áljobboldal és álbaloldal, majd kórusban gyalázza az ellenfelet mindenféle abszurditással. 

Bennünk, magyarokban mindig is meglesz a genetikailag kódolt törekvés arra, hogy ellenfeleinkkel és ellenségeinkkel szemben nemes, lovagias harcban győzzünk, s ne használjunk nemtelen eszközöket. Azt viszont kétségkívül megtanulhatnánk, hogy nemzetpolitikában és külpolitikában nincsenek politikai oldalak, hanem magyar érdek van. Ehhez persze egy olyan baloldal kéne, mely nem saját nemzete legjobbjaiban látja a legnagyobb veszélyt Károlyi Mihálytól Gyurcsány Ferencig, mely azonosulni képes a magyarság céljaival, mely „nem ront rá” ismételten „saját nemzetére”.

Kánya Imre
Impresszum