2013. május 28. / 10:37

Naná, hogy elég volt!

Napok kellenek hozzá, hogy az ember gyomra helyrejöjjön a csíkszeredai RMDSZ-kongresszuson elhangzott nagyotmondások csömörétől. Volt ott minden, amitől a balkáni politizáláshoz nem szokott egyszeri polgár testileg, lelkileg görcsbe rándul.



Válogatott pártvezérek okádták magukból a Dâmbovița partján magukba szívott váladékot, mindazt, ami már huszonhárom év óta fertőzi a magyar közéletet.

Abban sem csalódhattunk, hogy újra sikerült az erdélyi magyarság érdekeit jelentő eszméket, célokat silány politikai rigmusokká degradálni. No, de hát embert barátjáról, vagyis jelen esetben RMDSZ-t meghívottjairól. Mert, amíg a bukaresti politizálásban nem erodálódott erdélyi magyar szervezetek, és az anyaországi radikális nemzeti érdekeket felvállaló párt képviselői nem kaptak meghívót a kongresszusra, addig Crin Antonescu és Victor Ponta láthatóan otthonosan bratyizott a tulipános illatfelhőben. A bukaresti magyargyűlölők táborát pedig egy Ujhelyi István is erősítette, no de főnöke Mesterházi Attila kolozsvári látogatása után már érezhető volt, hogy a vörös MSZP-és szegfű felé húz a tulipános szív.

Az említett személyek magyarellenes megnyilvánulásaiból Dunát, vagy történetesen Oltot lehetne rekeszteni. Emlékezzünk csak a Ponta kormány kirohanásaira MOGYE ügyben, vagy akár a székely zászló ellenes hadjáratukra. Túl-felől pedig ne feledjük az MSZP-és országrontók nemzetellenes ámokfutását 2004. december 5-ike előtt és után. Mindez persze csak a jéghegy csúcsa, hisz a felsoroltak tevékenységéről vaskos tanulmányt lehetne írni.

Volt a kongresszusnak egy másik kiemelkedő hordószónoka, történetesen a házigazda Ráduly Róbert Kálmán személyében. Megszokhattuk: ütős, székely szívhez szóló, kemény beszédekben nem szenved hiányt. Most is elbírta a pulpitus. Mint hallhattuk, leírta beszédét, mert félő volt, hogy annyira elragadtatja magát, hogy akár a független Székelyföldet is kikiáltja. Nem történt meg, mint ahogy a nép egyszerű fiainak nyomora sem szűnt meg, pedig a kamerák kereszttüzében átérzéssel, szinte sírva fakadva szónokolt a nép nehézségeiről, amit könnyíteni kellene, mert „elég volt”! Persze a hírekben azóta sem jelentették be, hogy Csíkszeredában Ráduly Róbert Kálmán polgármesterként kezdeményezte volna az országos szinten egyedülállóan magas adók lefaragását, a gigakalória árának csökkentését, a parkolódíjak enyhítését, a tömegközlekedés kedvezményezetté tételét, a víz, a szemét díjának megfizethetőbbé tételét stb.. Székely zászlót lobogtatva, pedig nem láttuk azóta sem, hogy Csíkszereda bejáratánál rovásírással is feltünteti a város nevét, és azt sem, hogy Attila királyunkról nevezne el utcát. Viszont azt már hallotta a város népe, hogy a polgári kezdeményezést a városvezetés lesöpörte az asztalról.

No, de járjunk „örömtáncot”, hisz megtudhattuk, hogy lesz alkotmánymódosítás, ami a magyaroknak is „kedvezni fog”. A tulipán-szövetség törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról. Persze azt nem tudni mikor, de azt tudjuk, hogy huszonhárom év óta ez már a sokadik nagyotmondás. Lelki barátaik szóhasználatával élve úgy is fogalmazhatnék: böszmeség.  Münchausen báró is tanulhatna a tulipánbetyároktól, de talán a nagy hazudozó is csak annyit mondana: mesének szép, de ki hisz már nekik. Elég volt! A hitegetésből!

[Létai Tibor]
Impresszum