Az antiszemitizmus kérdéskörében kockázatos bármilyen véleményt formálni, mert amennyiben az nem mutat egy irányba a balliberális média megközelítésével, az ember könnyen megkaphatja maga is az antiszemita jelzőt, mint ahogy megkapta azt sok zsidó is, sőt a zsidók közül még olyanok is, akiknek felmenői között több holocaust-áldozat is van, mint például Schiffer András vagy Norman G. Finkelstein.



Ebből is látni, hogy e jelző nemcsak és nem elsősorban azoknak jár ki, akikre asszociál az egyszerű polgár annak kapcsán, azoknak, akik a zsidóságot alsóbbrendűnek tartják a hitleri abberált teória mentén, akik helyeselnék a zsidók jogfosztását és akik képesek csak azért gyűlölni egyéneket, mert történetesen a zsidó nemzethez/valláshoz/etnikumhoz tartoznak. Az antiszemita jelző osztogatása politikai célzattal történik, akárcsak a fasiszta, náci, rasszista, szélsőséges jelzőé.

Olykor égbekiáltó, hogy a magukat liberálisnak tartó megmondóemberek nem veszik észre egyesek antiszemitizmusát míg mások vonatkozásában, akik esetében a vélt vagy valós politikai érdek úgy diktálja, a bolhából elefántot csinálnak, vagy ha bolha nem akad, akkor hazudnak egyet.
Hogy mást ne mondjak, Magyarország antiszemitizmusától visszhangzik időről időre a világmédia miközben hazánkban (igen, a magyar állampolgárság kiterjesztése óta minden okunk megvan arra, hogy hazánknak nevezzük Magyarországot, akkor is, ha ezt az ottani politikai elit magát balra soroló része s az általuk megtévesztettek másként gondolják) a zsidóságot sem joghátrány, sem mindennapi atrocitás nem éri, ellentétben a nyugati országokkal ahol épp a muszlimok feldúsulása miatt nem ritkák a zsidók elleni köznapi támadások. 

Az utóbbi időben épp e tekintetben látszik kibontakozni egy sajátos ellentét mind a baliberális média és mind a zsidó közösség emblematikus tagjai között. Egyik oldalról Soros György egymillió bevándorló befogadására és anyagi kényeztetésére hívja fel Európát, másik oldalról Menachem Margolin, az Európai Zsidó Szövetség főigazgatója az Európai rabbiközpont vezetője arra hívja fel a figyelmet, hogy Európa „számos iszlamizált városában a nacionalizmus és a xenofóbia feltámadó sötét hullámainak lehetünk tanúi.” Míg az európai baloldal még mindig megengedő, csőlátású, a látókört a vélt kimondhatóság kontúrjára szabó politikai korrektség jegyében kommunikál az új honfoglalókról (akik egyre agresszívebbek és embertelenebbek új hazájukban, mint megtudhattuk egy kiszivárgott rendőri jelentésből, van olyan ideiglenes menedék, ahol napirenden van a nők és gyermekek elleni erőszak, beleértve a szexuális erőszakot, nem szólva a higiéniai körülményekről, melyek többek között azért kriminálisak, mert sokan nem használják a wc-t, hanem ott végzik el szükségletüket, ahol érik) addig, egyre többen józanodnak ki, mint például Konrád György vagy Kertész Imre. 

Mindeközben Orbán Viktor nemzetközi szinten is referenciaponttá válik, ami egyébként megérdemelt elismerés, hisz a felelős európai államvezetők közül ő az, aki kezdettől fogva koherens és előremutató álláspontot képviselt és köntörfalazás mentesen, a lényegre tapintva kommunikált e kérdésben. 

A tét hatalmas. 

Most Európa de facto pusztulásához asszisztálnak a struccpolitikát folytatók, velük szemben a kontinens szellemiségének, kultúrájának, élhető létkörülményeinek megmentéséhez járulnak hozzá azok, akik kongatják a vészharangot. 

„Lenni vagy nem lenni” – ez itt a kérdés európai szempontból. 

A válasz pedig azon múlik, hogy lesz-e közös és határozott cselekvés vagy sem. 

Borbély Zsolt Attila
Címkék: Európa, migránsok
Impresszum