A kitüntetések időnként jó helyre kerülnek. Amikor hírét vettem, hogy Balla Géza megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, olyan elégedettség és öröm áradt el bennem, mintha magam vehettem volna át egy hasonló elismerést.



Balla Géza nem egy a sok tehetséges és sikeres magyar borász között. Ő az a birtokigazgató-pincetulajdonos, aki arra tette fel az életét, hogy Magyarország egyik legrégebbi borvidéke, Ménes, avagy Arad-hegyalja, ahol dokumentálhatóan már Szent István korában is szőlőt termesztettek, a régi fényében ragyogjon.


Balla Géza nem csak bort készít, jó bort, egyre nagyobb területen.


Fáradhatatlanul járja a világot és a Kárpát-medencét, prófétál, „hittérít”, oktat, egyetemen és privát körben egyaránt. Közösséget szervez, tanítgatja a tapasztalatlanabbakat ingyen és bérmentve, ügyszeretetből. Nála nincsenek titkok, pincészetébe bármikor örömmel látja kollégáit, ezt személyesen is tanúsíthatom, hiszen jeles borászok sorát vittem el hozzá, a borszakma ismert és kevésbé ismert képviselőit. Ha épp itthon volt, s nem a világ másik végében, mondjuk Tokióban vagy Veronában, mindenkit lelkesen fogadott és vitt körbe birtokán és pincéjében.


Alapítója és elnöke a Határon Túli Borászok Egyesületének, amit olyan kiemelkedő, hozzá hasonló feladatot vállaló és azt hasonló sikerrel abszolváló borászokkal alapított, mint a felvidéki Bott Frigyes és a délvidéki Maurer Oszkár.


Balla Gézának a gazdasági nyereségesség mellett kiemelt célja a magyar borászati tradíció ápolása is. Ez egyrészt a kései szüretelésű édes nemes Kadarkájában, a Kadarissima névre keresztelt szamorodniban ölt testet, másrészt a régi magyar fajták kultiválásában. A Kadarissima egy botritiszes édes bor, mely esetében az ép fürtöket együtt préselik a nemes penész által megtámadott fürtökkel, ettől lesz színe szép vörös, íze pedig aszús.


Ami a magyar fajtákat illeti, Balla Géza annak dacára hatalmas energiát fordít a Kadarka-készítésre, hogy az azonos nevű szőlőfajta nem számít „piacosnak”, ráadásképpen rothadásra hajlamos, és sokkal több a vesződség vele, mint más szőlőfajtákkal. Telepített fekete leánykát is, palackba tett emlékezetes kékfrankosokat. S akkor nem beszéltünk még a fehér fajtákról. A ropogós savú, kicsattanó illatú, nemzetközileg ismert és elismert sauvignon blanc mellett Balla Géza kiemelkedő furmintokat készít, s királyleánykája is évről évre Kárpát-medencei szinten a legjobbak közül valók. Felkarolta borvidékre legjellemezőbb fajtát, a mustos fehéret, amit a román névhasználat kifejezetten a borvidékhez köt (mustoasă de măderat, azaz magyarádi mustos). Ebből készít jó savú reduktív bort, valamint Garamvári Vencel pezsgőmester segítségével kitűnő pezsgőt is. (Azt se feledjük, hogy a magyarnak nemcsak a bor jelölésére van saját szava a görög mellett – mindenki más a latin megnevezést vette át –, hanem a pezsgőre is.)


Balla Géza tagja az egyik legjelentősebb magyar szakmai szervezetnek, a Pannon Bormíves Céhnek, valamint a Magyar Borakadémiának is, jelen van a legtöbb nagy boros rendezvényen Magyarországon, a szegedi borfesztiváltól Vincén keresztül a Budai Várbeli borfesztiválig, rendszeresen hívják anyaországi és külföldi borversenyekre bírónak. Ezer felé szakítaná a szakma, de ő még így is minden évben beilleszti a programjába, hogy a Schmak András által működtetett aradi, Tulipán nevű könyvesbolttal egybeépített borozóban megnyissa az új évet, és 25-30 aradi borrajongónak személyesen tartson bemutatót. Nem azért teszi, mintha ezzel bármennyivel is nőne a forgalma, hanem azért, mert tudja, hogy mennyit jelent az életben az igaz barátság.


Nem tagadom, Balla Gézával szemben nem tudok elfogulatlan lenni. Hadd idézzem ezért Dlusztus Imre borszakírót, aki a ménesi borász kitüntetését üdvözlendő a következőket vetette papírra: „Amikor a borról van szó, csillog a tekintete, mintha épp elérzékenyülne. A bor a mindene. Amikor az ő boráról beszélnek, pislogva figyel, mint egy kisgyerek. Imád előadni, hosszasan ismeretet terjeszteni, a borról beszélgetni. Ha nem lenne bor a világon, akkor, azt hiszem, pap lenne. (…) Citrusos mustos fehére, selymes királyleánykája, asszonyosan telt rozéja, mesés kadarkája, boszorkányos fekete leánykája egytől egyig a szakma csúcsa. Hiteles borok egy hiteles borásztól.” Dlusztus minden sorát kőbe lehetne vésni.


Ezúton gratulálunk Balla Gézának a megérdemelt kitüntetéshez, s kívánunk neki sok jó évjáratot, erőt, kitartást a ménesi borok elismertetéséért folytatott nemes harcban!

 

Borbély Zsolt Attila

Impresszum