„2016 a valaha volt legerősebb protestszavazás éve lesz Romániában”. Ezt a napokban hirdette meg egy nemrég létrehozott ultranacionalista párt elnöke. Ez látszólag egy banális politikai nyilatkozat. Melyet azonban látens veszélyként is lehet értelmezni.



A nemrég létrehozott Egységes Románia Párt (Partidul România Unită – PRU) elnökének, Bogdan Diaconunak a kijelentése – „2016 a valaha volt legerősebb protestszavazás éve lesz Romániában” – a párt országos szintű bővülési folyamatának kontextusában, a PRU Temes megyei szervezetének elindulása alkalmából, és – nagyobb léptékben nézve – a nacionalista pártok egész Európában tapasztalható megerősödése közepette hangzott el.

A PRU – egy rendszerellenes, ultranacionalista párt, mely válasz a magyar irredentizmusra és „ellenzi a szuverenitás átengedését Brüsszelnek” – múlt nyár végén alakult meg, nagyon röviddel azután, hogy Bogdan Diaconu bejelentette kilépését a PSD-ből. Ahova 2000-ben lépett be, melyet egy időre elhagyott Dan Voiculescu Konzervatív Pártja (PC) kedvéért és ahova 2010-ben tért vissza. Majd ezt a pártot, miután kilépett ebből a struktúrából, lopással vádolta, miközben éveken keresztül kiszolgálta és melynek játékait nagyhangon támogatta az orosz kormánypárti adón, az Oroszország Hangján keresztül, mellyel 2012 nyarán kezdte el az együttműködést, amikor az USL kitervelte az államcsínyt. Zárójelben legyen mondva, Diaconu úr, miután 2013 novemberében Bukaresten megtartották a Kína–Közép- és Kelet-Európa Gazdasági Fórumot – melynek során az EU zászlóját, a kínai küldöttség kérésére, eltávolították a Parlament elnöki emelvényéről –, ugyanezen a médiacsatornán a Kínával kialakítandó stratégiai partnerségért szállt síkra. Amit aztán a PSD-s kormány csúcsához tartozók nyilvánosan is meghirdettek úgy, hogy előzetesen nem tárgyalták meg a Legfelsőbb Védelmi Tanácsban (CSAT), és úgy, hogy Romániának az AEÁ, a NATO és az EU a stratégiai partnerei, és úgy, hogy még az Oroszország Hangja is világosan kijelentette: „A kínaiak pénze csak azokhoz a kelet-európai országokhoz jut el, ahol a politikai vezetők eltökélték, hogy leválnak az AEÁ-ról. (…) A Kína által dobra vert 8-10 milliárd euró az amerikai befolyás, elsősorban katonai és politikai befolyásának végleges eltávolítását célozza a térségből”.

A PRU megalakulásakor azonban figyelemre méltó volt a moszkvai politika elítélése. De ez látszat elítélés volt, melyre néhány hónappal a Diaconu úr és az Oroszország Hangja közötti együttműködés után került sor. „Mindent elkövettem azért, hogy meggyőzzem a PSD-t, előbb arról, hogy ne vegye be a kormányba az RMDSZ-t, aztán pedig arról, hogy legalább legyen elég bátorsága megszabadulni a román politikának ettől a rákfenéjétől, melyet Budapestről irányítanak, azt pedig Moszkvából, a román állam feldarabolása érdekében”, mondta a PRU alapítója. Nem sokkal korábban, az Oroszország Hangja hangjaként megbélyegezte ugyan Budapest autonómiával és etnikai identitással kapcsolatos politikáját, de a kremli hatalmat nem, ahogy azt pártja elindítása, 2014 nyara óta teszi. Vagyis néhány hónappal azután, hogy Romániában mások is bevetették a nacionalista kártyát, méghozzá sikeresen. A PSD–PC–UNPR szövetség túlpörgetetten nacionalista üzenetekkel nyerte meg az európai parlamenti választást.

Miért kell odafigyelni Diaconu úr ezen kijelentésére? Először is azért, mert a nacionalista pártoknak egy kemény gazdasági válság és pénzügyi kisiklások által amúgy is szembesülő Európa szintjén zajló felerősödésének kontextusában hangzott el. A tavalyi választáson kilenc szélsőjobboldali párt jutott be az Európai Parlamentbe, melyek mindegyike – így, vagy úgy – Európát hibáztatja a nemzeti politikák kudarcáért és melyek, diskurzusaikban, olyan témákat erőltetnek, melyek az izolacionizmust ötvözik a radikalizmussal, az „új világrend kell” utópiájával és a másokkal szembeni intoleranciával. Oroszország ezeknek a nacionalista és ultranacionalista, rendszerellenes és euroszeptikus pártoknak az EU-n belüli sikerében érdekelt, hívta fel a figyelmet a Stratfor geostratégája, Robert Kaplan, amikor azokról a módszerekről beszélt, melyeket a Kreml az európai közvélemény befolyásolására bevethetne. Ezt a hipotézist, különben, néhány napja megerősítették azok az információk, melyek a Moszkva és a most Európában nagyon népszerűvé vált szélsőséges szervezetek közötti kapcsolatokra hívják fel a figyelmet, miután egy hacker-csoport több ezer szöveget és elektronikus levelet tett közzé a Kreml és a szélsőjobboldali francia párt, a Nemzeti Front levelezéséből. Leleplezve ez utóbbinak a Krím-félsziget 2014. márciusi illegális elcsatolásához, az európai rendet gyakorlatilag a levegőbe röpítő tetthez nyújtott támogatását.

Aztán azért is oda kell figyelni, mert Romániában is van táptalaja az ilyenfajta, magukat rendszerelleneseknek beállító pártoknak. Elég ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a nagy pártok vagy képtelennek tűnnek a saját megreformálásukra, vagy nehézkesen teszik, amitől kopnak a közvélemény szemében – és amit még inkább felerősítenek az utóbbi időben kirobbant korrupciós botrányok, melyeket tovább táplál az olyanfajta veszélyes üzeneteknek a piacra dobása, mint az, hogy „mind egy kutya, mind tolvaj, mind korrupt”. Így hát a politikai színpadon látszólag új szereplők által megfogalmazott üzenetek – még akkor is, ha valójában ugyanahhoz a rendszerhez tartoznak, melyet megbélyegeznek és melynek egészségéért semmit sem tettek – fogadókészségre találhatnak a közvéleményben, még akkor is, ha egyfajta szirénhangok.

Most, amikor egyértelmű a kremli rezsim expanziós vágya – mely a nacionalizmus sikerét bátorítja Európában –, továbbra is érvényes a kérdés, hogy egy ilyenfajta párt létrehozása és növekedése Romániában véletlen egybeesés, vagy egy fejezet Moszkva stratégiájában?

Melania Cincea

[Forrás: timpolis.ro, eurocom.wordpress.com]

Impresszum